Egy különlegesség a blogon. Nem utazás, csak emlék.
"Csak"...
Plusz egy kis kedveskedés Lillának, akit amúgy soha nem hívok így. :)
Mai napon (2013.01.01), amikor kinyitottam a szemeim és még odáig se jutottam el gondolatban, hogy összerakjam nem csak a tegnapi nap, napok, hetek, elmúlt év eseményeit már a telefonom után nyúltam, hogy felnézzek netre. Nem túl romantikus sztori, de hát...ez van.
Igazából jól tettem, hogy nem kezdtem el gondolkozni és túlgondolni dolgokat, ráforogni, vagy bármi egyéb.
Itt találtam egy üzenet-félét, az én Muktári Zutymó Prapogyák-omtól. :)
Egy nagyon régi bejegyzésrészletet küldött el a blogjából, amit még 16 évesen írt. Hihetetlen, hogy rohan az idő.
Lényeg, hogy a kedvemért feloldotta a blogját egy napra, így átfuthattam és nosztalgiázhattam részben vele, hiszen a legtöbb eseményre emlékszem. (Meg, mi ketten megbeszéltük azt már, hogy a Memoárjait én fogom megírni, hiszen olyan dolgokra emlékszem, amikre más már nem. Persze, ez nem csak rá vonatkozik, úgy minden másra is. Megélni dolgokat majd emlékezni rá király dolog. Amire emlékszem, azt úgy is tudom előadni, mintha tegnap történt volna. Ez jó vagy rossz-e? Na, az más kérdés...)
Szóval, nosztalgia...
Amellett, hogy amit kimásolt nekem egy igazán kedves érzést hozott fel bennem, találtam mást, egy napot, amit megírt és én emlékszem rá, tényleg, mintha tegnap lett volna. Aztán, afféle viszonzásként leírom MOST, hogy hogy emlékszem rá én...:) Ő belement, úgy gondolom, örömmel.
Az a nap, leírva, tőle:
"Egész jó volt. Pancsipancsi. :)
Griont rávettem h csúszdázzunk, egyszer velem együtt csúszott le, aztán a vízbe vágott egy spárgát, utána már nemszórakoztunk, na meg belém is mélyesztette az egyik karmát XDD Meg pezsgőfürdőztünk, meg barlangoztunk Sőőőt, bármultuk a hullám medencében ahogy a külföldiek egy piros labdával játszanak meg pitiztünk hátha véletlen oda dobják. XD Meg úszkáltunk Szerencsére (bár jobb lett volna ha nem történik meg) a végén görcsölt be Grion lába, mikor már mentünk kifele. Szal összességbe jau volt
Kikötőben megittam majdnem egy sört... egy hülye muslica megtámadta... -.-"
Itthon meg lestünk Elfen Lied, sztem jó volt a tegnapi nap. Leszámítva, hogy Grionkám a végén rosszul lett... :S"
Igen. Így történt.
Madden akkortájt megkérdezte tőlem, hogy voltam-e valaha az élményfürdőben. Mondtam neki, hogy még soha, úgyhogy kapott az alkalmon és meghívott. (Nagyija nyert vmi x alkalmas órára bontott bérletet, úgyhogy néznünk kellett az időt és pontosnak lenni!)
Sütött a nap, meleg volt, jó idő. Olyan tipikus nagyerdőre kiülős, sörözős.
Arra emlékszem, hogy izgultam. (Ez nem nagy dolog, amúgy, szinte minden találkozás előtt izgulok mert várom, hogy az jó legyen).
Emlékszem arra is, hogy mindent ki akartam próbálni úgyhogy először csak körbevitt Madden. De tényleg körbe. Az összes zuhanyzót megnéztük, wc-t, külső részt, belsőt, nyanya áztató pezsgőfürdőt, gyerekmedencébe is belemásztunk, és így tovább...
Aztán Mad, ugye, rátért a lényegre: csúszda. Na, itt jött ki belőlem a hülyegyerek, hogy én ilyenbe soha nem vettem még részt aztán az a hosszú kék amire egyből rá akart venni ez a nő, hát... gyors, meg mennek, meg sokan, meg visítanak, meg élvezik, meg magas, meg csapódnak..áááá, nem-nem. Nem lesz az jó!
Na, akkor kezdjük a könnyeddel.
Tudjátok...roppant hülye érzés, amikor 16 éves fejjel valaki fogja a kezedet egy piros csúszdán, ami van vagy egy egész méter, amin az előtt ugyanígy csúszott le egy anyuka a 2 éves gyerekével. Na de, lvl easy, size sx... valahol el kell kezdeni.
Nyugtáztuk, hogy nem haltam meg, úgyhogy mehettünk egyből a girbe-gurba,hipi-szupi csúszdákra.
lvl hard, size XL ha úgy tetszik...
Felmásztunk a lépcsőn...
Megérkeztünk.
Ó jajj...
Magas, meleg, csúszik, vizes, kanyarog, gyorsnak néz ki - annyira nem vagyok bátor, nem nagyon tetszik.
De, egyszer élünk, úgy látom MÉG nem halt meg senki itt. Maximum leszek én az első.
Mad jobbra, én balra.
Hát... hogy is mondjam.
Meglepődtem, mert félúton megálltam. Ennyit a gyorsaságról meg a halálfélelemről.
De nem baj, ez a minimális csalódás kellett ahhoz, hogy tovább tudjam élvezni az egészet minden félelem nélkül. Ettől eltekintve, minden újabb csúszásnál éreztem a bizsergést - mint amit mindenki érez amúgy is, gondolom én.
Aztán jacuzzi, hullámfürdő. Tényleg pitiztünk. Tényleg piros volt a labda. Tényleg remek volt. De nem nagyon figyeltek oda ránk - sajnos.
És igen, spárgáztam. És igen, bele nyomtam szegény leányzóba a karmomat, de ahhoz neki is köze volt!
Volt A kék csúszda, amit legelőször akart kipróbáltatni velem.
Na, mondta, hogy azon ők ketten csúsztak és úgy minden jó volt. Megengedték, hogy úgy menjünk, hát az lett az utolsó csúszásunk aznapra!
Valahogy rosszul érkeztünk, így Mad ellökött magától, belém rúgott, én bele martam a rúgástól meg spárgáztam is.
( Ez a nő! Máskor meg pogózás közben úgy lerúgott, hogy akkorát estem mint egy ólajtó!
Egy igazi barátság, kérem. Ütjük-verjük egymást! )
Azután úsztunk egy kicsit a mély részen, hiszen volt még fél óránk amit el akartunk ott tölteni.
Na, ahogy ott úszkáltam, mint egy hableány (gondolom mindenki látja a képet maga előtt ahogy Én ezt megteszem...), itt görcsölt be a lábam. És mi tagadás, amikor a víz közepén átfordulsz, fekszel a hátadon, megérzed azt a ritka szar érzést és tudod, hogy esélyed nincs lerakni a lábadat a kerekített másfél métereddel egy olyan mély vízben. Kalimpálni nem éri meg, meg elvileg te azért mentél oda mert tudsz úszni.
Úgyhogy, szépen ki kar-tempózol a vízből, mintha mi se történne, és amikor leér a lábad és összefutsz a barátnőddel (mert az idő is lejárt), közölheted vele, hogy amúgy fáj.
Zuhany, pakolás.
Kikötő, napfény, sör. Még arra is emlékszem, hogy pont ekkor jött be az a törvény, hogy 18 éven aluliaknak semmit nem adhatnak ki és hiába jártunk a kikötőbe akkor már vagy két éve (bizony, ilyen vagány "nagylányok" voltunk mi!), nem akarták kiadni a sört. Mire egy bácsi nagy hangon közölte a pultossal, hogy akkor vegye úgy, hogy Ő fizette a söröket, aztán ha valaki megbüntetné őket kenje rá.
Úgyhogy, lett sör. Ha jól emlékszem én valami bambit (is?) kaptam Maddentőlt. A pohárra emlékszem, a melegre, az úszás és strandolás utáni zsibbadó, fáradt érzésre, hogy beszélgetünk. Arra, hogy szárad a hajunk, kockás flanell gatyában és óriási pólóban nézzük a jövő-menő turistákat, gyerekeket, öregeket, bicikliseket.
Majd arra, hogy már otthon vagyunk. Még a régi lakáson.
A panel, második emeletén. Annak a lakásnak minden részére emlékszem.
Arra, hogy főzött nekem carbonárát - és ekkor ettem ilyet életemben először.
Elfen Lied-et néztünk, nem csak aznap, még másnap is. (Azóta se fejeztünk be, amúgy. Pár rész hiányzik és azóta is érdekel, hogy mi lett a vége!)
Hogy aznap este, akkor ő még Lacinak ökörködött kamerába én pedig Pistinek! Hogy egymásnak szüttyögtünk, hogy de jó Laci meg de jó Estvánnal és jajj-jajj, de jó is ez az egész. (Utólag elég mókás erre emlékezni, hiszen ha ez a két ember eszünkbe jut, már nem így beszélgetünk róluk!)
Aztán én rosszul lettem. Rettenetesen.
Szédültem, készen voltam. Mai napig nem tudom, hogy mitől, és arra sem emlékszem, hogy azóta előfordult-e velem ilyen máskor? Ijesztő volt.
Mad kerített nekem egy lavort, biztos ami biztos alapon és kaptam gyógyszert is. Szerencsére, hogy belém erőltette a gyógybogyót mert attól jobb lett. Sokkalta.
Mintha mi sem történt volna x perccel ezelőtt, úgy tudunk beszélgetni és ökörködni, tv-t nézni.
Mint említettem, panelban laktak akkor. "Csak" a másodikon. Pólóban és bugyiban remek idő volt, amíg minden ajtó és ablak nyitva volt a házban.
Aztán lefekvés előtt, gondolt egyet ez a félőrült. Ránéz a telefonjára az idő miatt, kecsesen elhajít, tv be.
Megnyom két gombot. Privát Gold be - majd valami másik random pornó csatorna.
Én teljesen lehűlve ültem az ágy egyik oldalán és azt se tudtam, hogy Őt nézzem, vagy a televíziót.
Nem, nem azért, mert prűd volnék, hanem mert....mert b/szdmeg! Kitört belőlem a röhögés, hogy ilyen nincs és csak velem történhet meg!
Végül, megállapítottuk, hogy a retro pornó nagyon vicces, főleg, hogy azt a csatornát kb ennek élvezetének szentelték és abban is megállapodtunk, hogy egy pornófilm tök idegesítő lehet, hogy ha egy pózban sokáig csinálnak valamit. Ja, és a hang is vicces, meg az egész.
Majd ezután tértünk nyugovóra.
De amikor nyugovóra tértünk és becsukta az ajtót ez a lány. Na, nekem ott lett végem. Azt hittem megsülök.
De ő is!
Nagy nehezen tudtunk elaludni, és reggel nagyon korán keltünk a hőség miatt. Témánk volt sokáig az a "rohadt meleg". Elfen Lied, társaság, csacsogás délutánig majd én hazajöttem.
Így történt ez még kétezer akármikor... :)
